Nyelőcsőrák
A tüdő működésének ismertetésekor említettük, hogy a tüdő hörgőinek folyamatos öntisztulása során, a kátrány és egyéb karcinogén anyagok a szájüregbe, majd onnan a nyelőcsövön keresztül a gyomorba jutnak. A nyálban feloldott rákkeltő anyagok tehát direkt módon érintkeznek a nyelőcsővel is. A dohányzók megbetegedési kockázata itt alacsonyabb, mint a gégerák esetében, nagyjából négyszeres, ha a nemdohányzókéval hasonlítjuk össze.

Az alkoholfogyasztás ebben az esetben drasztikus módon növeli a kockázatot. A statisztikák szerint, azok esetében, akik naponta 30 szál cigarettánál, illetve 120 gramm alkoholnál többet fogyasztanak, a kockázat több mint a 150-szeresére emelkedik! (Nagyjából egy liter bor tartalmaz 120 gramm alkoholt.)

A dohányfüstnek a nem letüdőzése, ami a pipázásnak és szivarozásnak az alaptechnikája, tehát semmivel sem veszélytelenebb, mint a cigarettafüstnek a tüdőbe való leszívása.

Szájüregi daganatok
Ide soroljuk a nyelv, a fogíny, szájpad, szájfenék, az ajak, a nyálmirigyek, de az orrgarat és a mandula daganatait is. A megbetegedés kockázata háromszorosa a nemdohányzókénak, és jelentős mértékben függ a dohányzási szokásoktól (intenzitás, mód, a dohányzásban eltöltött évek száma). A nyálban oldódó karcinogének azok, amelyek jelentős mértékben emelik meg a kockázat mértékét.

A szájüregbe kerülő alkohol, a nyállal keveredve acetaldehidet állít elő, amely jelentős mértékben növeli karcinogének hatását. Tehát ebben az esetben is a dohányfüst és az alkohol együttes élvezete jelentős kockázati tényező. Ez a tény már nem csak statisztikai adatokkal valószínűsíthető, hanem a molekuláris biológia eszközeivel bizonyítható is.

1. kép Gége-daganatok 2. kép Ajakrák 3. kép Daganat a nyelven 4. kép Szájüregi daganat