A dohányzás okozta degenerációs elváltozások, és azok hatásai is összetettek, több komponensükben az életfontosságú folyamatokat blokkolják.

A tüdő szerkezete
A tüdő szivacsos állagú, nagykiterjedésű páros szervünk, amely azonban nem szimmetrikus. A bal tüdőnek két lebenye van, míg a jobb oldali tüdőnek három. Az aszimmetria oka a szív elhelyezkedése, amely a baloldalon található. A szivacsos szerkezetének a rugalmassága biztosítja, hogy a tüdő könnyen képes a kitágulásra. A tüdőnek azonban nincs olyan apparátusa, amely a kitágulást és összehúzódást biztosítja. Ezt a rekeszizom, illetve a bordaközi izmoknak, és további más izmoknak a rendszere biztosítja. Az izmoknak ez a rendszere, az izmokkal csak közvetetten érintkező tüdőt képes kitágítani, és ezzel a tüdőben a nyomást csökkenteni. A nyomáskülönbség hatására a magasabb nyomású külvilágból a felső légutakon át beáramlik a levegő. Ez a belégzés, ami tehát egy aktív, izomerőt feltételező, ezért energiát felhasználó folyamat. A kilégzéskor a légző izmok elernyednek, és a rugalmas tüdő visszaveszi eredet formáját, térfogata csökken, és megtörténik a kilégzés.

A légzés idegi szabályozása még érdekesebb és izgalmasabb folyamat, hiszen egyrészt bizonyos keretek között tudatosan is képesek vagyunk szabályozni a légzésünket, másrészt, a légzés alváskor, eszméletvesztett állapotban is működik. Az agy légzőközpontja agyunk egyik legősibb területén, a nyúltvelőben található. (Erről és a légzésnek a pszichés folyamatokra gyakorolt hatásairól a Szofi Stressz Menedzsment rendszerében olvashat részletesen.)

A tüdő belsejében, fejjel lefelé fordított fához hasonló csövecskéknek a rendszere található. A légcsövünk két főhörgőre ágazik szét, amelyek a levegőt a jobb, illetve a bal tüdőbe vezetik. Ezek a csövek, további kisebb csövecskékre ágaznak el, és így tovább. Az elágazó kis légcsövek egyre vékonyodnak, pontosan úgy, ahogy egy fának az ágai, vagy a gyökérrendszere estében.

Ha garattól számítjuk, akkor nagyjából 20 egymás utáni leágazás következik. A "gyökércsúcsokban", azaz a hörgőrendszer legvégén kis hólyagocskákból az alveolusokból álló fürt helyezkedik el. Ez a nagyjából 700 millió hólyagocska együttes felülete biztosítja, hogy a tüdő egy teniszpálya területével azonos felületen legyen képes érintkezni a keringés rendszerével, és biztosítani az oxigén-széndioxid anyagcserét.

A levegő útja
A belélegzett levegőben található szilárd részecskéknek az orron keresztül beszívott részét az orr járataiban található szőrök megszűrik. A szájon beszívott, illetve az orrból továbbhaladó levegőáram áthalad a gégén, amely a hangképzésben játszik szerepet. Az itt található hangszálak között, ha nem hallatunk semmilyen hangot, akkor a levegőáram akadály nélkül halad át. Hangképzéskor a gége porcos részét izmok mozdítják el, és a hangszalagok olyan közel kerülnek egymáshoz, hogy a közöttük áthaladó levegő megrezegteti azokat.

A levegő útja a légcsőben, a főhörgőkben folytatódik, és az egymást követő elágazásokon keresztül, egyre mélyebbre haladva, szétoszolva a tüdő teljes hörgőrendszerében, eljut az hörgőcskék végén található hólyagfürtökig, az alveolusokig. A vér gyakorlatilag egy folyamatosan működő szállító-szalagként hozza és viszi a friss és elhasznált levegő oxigénjét, illetve széndioxidját. A hólyagocskákat sűrűn beborító hajszálereknél történik meg a csere.

A hörgők felületén található nyálkahártya speciális sejtjei folyamatosan termelik azt a váladékot, amelynek fő feladata a levegőáramban található szennyeződések eltávolítása.

Mikroszkóp alatt megfigyelhető, hogy a hörgők nyálkahártyájának a felületén kis evezőkhöz hasonló csillószőröcskék milliói, evezőlapáthoz hasonló módon, a nyálkát mozgásban tartják, méghozzá úgy, hogy a nyálkafolyam kifelé, a szájüreg felé tartson. A nyálkafolyamban lévő szennyeződések így kikerülnek a légcsőből, és egy köhintés, vagy torokköszörülés után rendszerint automatikusan lenyeljük azokat. Drasztikusabb esetben köpetként hagyják el a szájüreget.

Természetesen nem csak a friss és tiszta levegő, de az aktívan, vagy passzívan - mások által szívott cigarettából származó - dohányfüst, és a környezetszennyezés miatti porral és mérgező anyagokkal telített levegő is a fentiekben ismertetett útvonalon halad.