Kérés elutasítása feszültségmentesen
Nagyon sokan képtelenek nemet mondani egy-egy kérésre, és ezt a tulajdonságot hamar észreveszik azok, akik nagy előszeretettel használják ki ezt a fogyatékosságot.

A nemet mondani tudás képességének a hiánya komoly stresszor, mert az áldozat rendszerint stresszként éli meg, hogy megint ő a balek, és magára is haragszik, amiért nem tudott nemet mondani egy olyan kérésre, amire egyébként azt szeretett volna.

Rendszerint itt is a korábban rögzült hibás sémák állnak a háttérben. Ilyen sémákra gondolunk:

"Ha nemet mondok, akkor megharagszik rám és ..."
"Nincs jogom nemet mondani, mert az ő érdekei fontosabbak az enyémnél."
"Nem mondhatok nemet, mert akkor nem szeret majd és ..."
"Nem mondhatok nemet, mert mit szólnak a többiek, ha megtudják, hogy visszautasítom a kérését."
"Nekem jó embernek kell lennem, és egy jó ember nem utasítja vissza mások kérését. "

Természetesen, a kommunikációs partnerek egyenlősége azt is jelenti, hogy partnerünknek joga van kérni.

Mérlegeljünk, és ha úgy döntünk, hogy visszautasítjuk a kérést, akkor legyünk a szóhasználatunkban egyszerűek, világosak. Egyértelműen derüljön ki a partnerünk számára, hogy valódi nemet mondtunk, nem pedig lebegtetjük a dolgot, egy rejtett cél érdekében. Ne minősítsük sem a kérést, sem a partnerünket, azért mert kéréssel fordult hozzánk. Mint majd látni fogjuk, kérni sem egyszerű dolog, és aki kér, az kiszolgáltatott helyzetben van, ezért sokkal érzékenyebben reagálhat olyan jelzéseinkre, amely sérti az önérzetét. Ügyeljünk arra, hogy ne bántsuk meg partnerünket! Például mondhatjuk ezt:

"Köszönöm a bizalmat, hogy hozzám fordultál, de nem tudom teljesíteni a kérésedet, mert ..."

Ne magyarázkodjunk hosszasan, de jelezzük az elutasítás miértjét! Semmi esetre se kérjünk bocsánatot, amiért nemet mondunk.

Ha a kérelmező a miértet feszegeti, az már egyfajta agresszió, és a célja, hogy kipuhatolja mennyire határozott a véleményünk. A "miértre" azt válaszolni, hogy "csak", szintén agresszió és ezért kerülendő. Helyette mondjunk egy reális érvet, vagy éppen azt, hogy "nem áll módomban megtenni".

Testbeszédünk is legyen kifejező és határozott. Tartsunk szemkontaktust, miközben beszélünk, nézzünk a partnerünk szemébe.

Gyakran előfordul, hogy a kéréssel forduló partner nem zárja le a témát és kerülő úton újra és újra jelzi, hogy nem tetszik az elutasítás. Ezekkel a mondatokkal partnerünk fogást keres rajtunk, szeretné kipuhatolni gyenge pontjainkat, ahol újra támadhat, ahol bűntudatot ébreszthet bennünk. Éppen ezért, határozottan váltsunk témát, és zárjuk le a párbeszédnek a kérésre vonatkozó részét!