Különböztessük meg a szívesség kérését attól a kéréstől, ami egyfajta udvarias köntösbe burkolt felszólítás. Ez utóbbira példa, ha egy boltban az eladótól kérünk valamit, vagy ha egy beosztottunknak adunk ki egy munkafeladatot. Igazi kérésre példa, ha egy munkatársunktól szívességet, segítséget kérünk.

Mérlegeljük e két csoport közötti különbséget, mert míg a szívesség visszautasítására bárkinek joga van, addig a kötelezettségekből levezethető kérések teljesítése elvárható.

A kérés előtt gondoljuk át, hogy az interakcióban milyen pozíciót foglalunk el. Ha például egy elromlott hajszárítót viszünk vissza a boltba, ahol vásároltuk, és pontosan tudjuk, hogy jogunk van a cseréhez, akkor ez nem szívesség kérés.

Kérésünkben legyünk céltudatosak, határozottak! Informáljuk a partnert, hogy mit és miért kérünk! Ne minősítsük a helyzetet, kerüljük az érzelemnyilvánításokat, legyünk tárgyszerűek!

A másik esetben, tehát amikor szívességet kérünk, akkor is legyünk pontosak, határozottak, célratörők, de vegyük tekintetbe partnerünk jogát arra, hogy nemet mondjon. Ha határozott "nem", a válasz, akkor ne érezzük magunkat sértve, ne lépjünk fel fenyegetően! Fogadjuk el partnerünk döntését, és emlékeztessük magunkat arra, hogy fordított esetben nekünk is jogunk van nemet mondani!

Testbeszédünk legyen szinkronban a verbális közléseinkkel! Tartsunk szemkontaktust és véletlenül se vegyünk fel "megadási pózokat", hanghordozásunk se legyen behódoló!