Az önbizalomhiány esetén belső monológjainkban saját, valódi belső értékeinket becsüljük le, számtalan dolgot tiltunk meg magunknak, aztán ha mégis áthágjuk ezeket a nagyon mélyről jövő tiltásokat, akkor következik a bűntudat érzése, majd még erőteljesebb önostorozás, és még inkább megfogyatkozó önbizalom.

Jórészt a kisgyerekkorból erednek ezek a bennünk rejlő kis, de annál határozottabb "utasítások". Az utasítások egy része tiltó jellegű, míg mások olyanok, amelyek arra ösztönöznek, hogy beteljesítsünk bizonyos dolgokat.

Ilyen jellegű állításokról van szó:
"Te ezt nem teheted meg, mert ..."
"Te erre úgy sem vagy képes, mert ..."
"Te csúnya vagy, de a mi családunkban csak X volt szép ..."
"Te butácska vagy, de az anyád is az volt ..."
"Apád is egy szemét alkoholista volt, te miért lennél más ..."
"Én is kövér vagyok, nagyanyád is az volt, te is kövér leszel, meglátod ..."
"A mi fajtánk nem engedheti meg magának, hogy ..."
"Minden nőt/férfit megcsalnak, ezt tette velem is az apád/anyád ..."
"A mi családunkban senki sem volt boldog, nagyapád is és az apád is öngyilkos lett ..."
"Apád nagyon jó ember volt. 23 évesen halt meg a háborúban. Ugye te is tudod a dolgod ..."

Vannak olyan szülői "utasítások", amelyek általánosabbak, de hasonló módon károsak, mert a külvilág minket érintő történéseinek értékelésekor ezek mentén alakítjuk ki véleményünket, ezek befolyásolják cselekedeteinket. Íme néhány a legtipikusabbak közül:

"Alkalmatlan vagyok ..."
"Csak a munka ad értelmet az életemnek ..."
"Nekem mindenkire tekintettel kell lennem ..."
"Én soha nem hibázhatok ..."
"Semmire sem vagyok jó, ..."
"Engem úgy is mindenki átver ..."
"Senkiben sem lehet megbízni ..."
"Engem mindenki kihasznál ..."
"Már az anyukám/apukám szerint sem tudok ..."
"Jogom van arra, hogy másokat irányítsak, mert jobb vagyok náluk."
"Ha egy dolog nem tökéletes, akkor nem sokat ér."
"Nekem az a sorsom, hogy mások uralkodjanak felettem, mert ..."
"Nincs jogom lazítani, mert ..."
"Az érzéseimet nem fejezhetem ki, mert gyengének látszanék."
"Nincs jogom élni, bárcsak ..."

Mennyivel szerencsésebbek azok a kisgyerekek, akik ilyen utasításokkal felvértezve vágnak neki az életnek:

"Meg tudod csinálni, bátran vágj bele …"
"Te ezt miért ne tehetnéd meg, hiszen meg tudod csinálni, mert ügyes vagy…"
"Okos és szép kislány vagy…"
"Mindenkinek joga van a boldogsághoz, így neked is…"
"Jogod van választani ..."
"Mindenkinek, így neked is jogod van hibázni, tévedni ..."
"Jogod van a képviselni az érdekeidet."

Ha nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem tudjuk a negatív monológjainkat pozitívra fordítani, ha nem igazán tudjuk működtetni az előző gyakorlatot, akkor jó eséllyel olyan tiltások/utasítások állhatnak a háttérben, amelyek a fentiekhez hasonlók.

Mit lehet tenni, ha ilyen terheket cipelünk magunkban?

Ha nem is tudjuk semmissé tenni az esetleges negatív utasításokat, arra lehetőségünk van, hogy tetten érjük ezeket, és gátat szabjunk roncsoló hatásuknak.

Belső monológjait figyelve érje tetten azokat a gondolatait, amelyek Ön ellen irányulnak!
Ha például egy cukrászda kirakatában meglát egy sütit, amit szeretne megenni, de valami azt súgja belül, hogy "ne tedd ezt, mert …" (és itt sok minden állhat), akkor kérdezzen rá saját magától, hogy ugyan miért ne érdemelném ezt meg. Kényeztesse el egy kicsit magát, és bátran egye meg azt a sütit!

De, ha jelentős túlsúllyal rendelkezik, és már sokadszorra fog neki a fogyókúrának, ugyanazt a sütit látja meg a kirakatban, és szeretne ellenállni a kísértésnek, miközben valami azt súgja legbelül, hogy "menj be és nyugodtan egyél, úgysem tudsz lefogyni ...", akkor húzza ki magát, és mondja azt, hogy "csak azért sem…". Szeresse magát, és éppen ezért védje is meg!

Ha már évek óta olyan tempót diktál magának, amelynek racionalitása megkérdőjelezhető, és szinte minden esetben megkérdőjelezhető, ha nagyobb időintervallumról van szó, akkor gondolkozzon el azon, hogy mi lehet az az "utasítás", ami nem engedi azt, hogy a nap 24 órájából magára és a családjára is kellően sok időt fordítson, mi az, amely újra és újra belehajszolja a túlmunkába.

Nem kell messzire mennie. Gondolja végig hogy szüleinek mi volt a véleménye a munkáról, mi volt a véleményük egymás teljesítményéről!

Ha úgy érzi, hogy itt van a probléma gyökere, akkor bátran mondjon ellent ennek a belső utasításnak. Például így: "Jogom van ahhoz, hogy az életem ne csak munkával teljen! Jogom van ahhoz, hogy a nap 24 óráját a saját belátásom szerint osszam be. Jogom van ahhoz, hogy lazíthassak, ha úgy akarom."