Ne viseljünk szoros ruhadarabokat, nadrágszíjat, laza ruházatban végezzük a gyakorlatot! Lehetőleg nyitott ablaknál, vagy szellőztetés után, friss levegőn gyakoroljunk. A túlságosan hideg, és a túlságosan meleg is elvonhatja önmagunkról a figyelmet, megnehezítheti a koncentrációt, ezért érdemes ezeket az okokat is megszüntetni.

Figyeljük a saját légzésünket!

Egyelőre csak az tudatosuljon bennünk, hogy levegő be- és kiáramlásának van egy ritmusa, amely vagy egyenletes, vagy sem. (Jellegzetes kapcsolat van belső állapotaink és a légzésünk módjai között. Légzésünk lehet ziháló, légszomj gyötörhet minket, de lehet nyugodt és egyenletes is.)

Ne akarjuk most megváltoztatni a légzésünk ritmusát!

Tudatosuljon bennünk, hogy a friss levegő az orrunkon és a szánkon keresztül, a légcsövön áthaladva beáramlik a tüdőnkbe, ahol a természet egyik csodájaként a levegő oxigénjét a tüdő képes átvenni és átadni a szakadatlanul áramló véráramnak, amely ezt az oxigént a legtávolabbi sejtünkhöz is elszállítja.

Egy nagy, friss levegőt venni jó érzés! Melyikünk ne élte volna át ezt a érzést a hegyekben, folyó-, vagy tengerparton ülve.

Vegyük észre, hogy a levegő nem csak úgy "befolyik" a tüdőnkbe, hanem valami beszívja azt, sőt, a szívás erősségét tudatosan is szabályozhatjuk. (Ez így is van, a bordaközi izmaink, és a rekeszizmunk végzi ezt a munkát.)

A levegő ki-, és beáramlását az injekciós fecskendők dugattyújához hasonló módon a rekeszizom végzi. Amikor a fecskendő dugattyúja felfelé mozdul el, akkor a felszívott folyadék beáramlik a fecskendő hengerébe, majd amikor lefelé nyomjuk meg a dugattyút, akkor kifelé. Rekeszizmunk hasonló módon működik. Belégzéskor lefelé mozdul el, ezzel a belső nyomást lecsökkentve a friss levegő beáramlik a tüdőbe. Kilégzéskor a rekeszizom felfelé mozdul el, és mint a fecskendő dugattyúja kipréseli az elhasznált levegőt a tüdőből. Az alábbi animáción a piros vonal jelzi a rekeszizmot.

Próbáljuk meg figyelmünkkel követni 3-4 be- és kilégzésünket, azt, ahogy be- és kiáramlik a levegő. Próbáljuk meg elképzelni, hogy felsőtestünk egy hengerként, rekeszizmunk a hengerben mozgó dugattyúként szívja be és fújja ki a levegőt. Ez a viszonylag könnyen kivitelezhető vizualizáció rendkívüli módon megnöveli majd a légzőgyakorlatok hatékonyságát.

Ha tudunk, akkor az orrunkon át lélegezzünk be, és a szánkon keresztül lélegezzünk ki! Ha annyira taknyosak vagyunk, hogy az orron át nem tudunk levegőt venni, akkor ne végezzünk légzőgyakorlatokat.