A feső légzéskor, a vállak is megemelkednek, sőt a mély nyakizmok, megemelve a felső bordákat is részt vesznek a légzésben.

Feküdjünk hanyatt egy csendes, nyugodt helyen, és helyezkedjünk el kényelmesen! Tapintsuk ki a szegycsontunkat vagy a gyomrunkat! Ettől a ponttól, a vállkulcscsontunkig terjedő területet osszuk két, egy alsó (mellkasinak nevezett) és egy felső (a vállakhoz közeli) részre!

Kezdjünk el úgy lélegezni, mintha a belélegzett levegő a mellkasi részbe áramlana. A belégzést követően várjunk két másodpercig, majd lassan fújjuk ki a levegőt. Kilégzés után, a belégzés előtt ismét várjunk két másodpercet. Minden esetben kilégzéssel kezdjük a gyakorlatot, és törekedjünk arra, hogy a kilégzés lassú és elnyújtott legyen!

Hasonló módon gyakoroljuk a felső légzést!
Kezdjünk el úgy lélegezni, mintha a belélegzett levegő a felső részbe, a vállakhoz áramlana be. Ekkor a vállunk is megemelkedik. A belégzést követően várjunk két másodpercig, majd lassan fújjuk ki a levegőt. Kilégzés után, a belégzés előtt ismét várjunk két másodpercet. Minden esetben kilégzéssel kezdjük a gyakorlatot, és törekedjünk arra, hogy a kilégzés lassú és elnyújtott legyen!

Mind a mellkasi, mind a felső légzés gyakorlásakor olyan ritmus szerint végezzük a gyakorlatokat, hogy 5-10 légzést képesek legyünk légszomj nélkül végrehajtani.

Ne kapkodjunk! Nyugodtan, élvezettel lélegezzünk, ha szükségét érezzük, sóhajtsunk egy nagyot!

A bevezető gyakorlatban megtanult vizualizációt felidézve, a "rekeszizom-dugattyút" úgy működtessük, mintha a mellkasunk alsó (mellkasi légzés), illetve a vállakhoz közeli részébe (felső légzés) áramlana a levegő!

Ha már kényelmesen tudunk ülni a képen látható poziturában, akkor így is végezhetjük a gyakorlatot, de a gyakorlat hatásfokát semmivel nem csökkenti, ha fekve hajtjuk azt végre.