Ha fázunk, mert hideg van, akkor ez a jelzés az idegrendszer segítségével jut el az agyba. A befutott jelzések alapján, olyan akaratunktól független mechanizmusok indulnak be, mint például a didergés, amely nem más, mint apró izomrángások, amelyek hőt szabadítanak fel. Ha kezünk egy forró tárgyhoz ér hozzá, akkor a fájdalom érzékelésétől kezdve, az ingerületnek az agyba történő továbbításán és az akaratlan döntés meghozatalán át, a kéz elrántásáról, a kéz izmainak küldött parancsig, mind az idegrendszer feladata.

Az idegrendszerünk egy vezetékekből álló olyan hálózatként képzelhető el, amelyen keresztül a különböző ingerületek haladnak a perifériák felől a központi szervekig, és vissza.

Az idegrendszer hálózata idegsejtek, neuronok milliárdjaiból épül fel. Két idegsejt azonban nem úgy kapcsolódik össze, mintha elektromos vezetékkel lennének direkt módon összekötve. Két neuron között egy apró rés található, a szinaptikus rés, és az ingerület az egyik sejtről a másikra kémiai anyagok segítségével jut át.

Idegrendszerünket két részre szokás felosztani. Megkülönböztethető a vegetatív, illetve a szomatikus idegrendszer. Utóbbi, tehát a szomatikus, az akaratlagos mozgások szabályozásáért felelős, elsősorban a vázizomzat mozgatását szabályozza.

A vegetatív idegrendszer a mirigyek, a simaizmok, a szív szabályozását végzi, lényegét tekintve az akaratunktól függetlenül. A vegetatív idegrendszer két további részre osztható. E két terület a szimpatikus, illetve a paraszimpatikus rendszer.

A szimpatikus rendszer a vészhelyzetekben aktivizálódik, beindítja a harchoz, támadáshoz, vagy éppen a meneküléshez fontos testi funkciókat. Stressz-helyzetekben idegrendszerünknek ez a része aktivált. Anatómiailag a gerincvelő háti és ágyéki szakaszára lokalizálhatóak ezek az idegek.