Ha egy stresszhelyzet nem oldódik meg, és a személyiség, illetve a szervezet folyamatos nyomás alatt
marad, akkor nem csak a pszichoszomatikus betegségek, illetve az immunrendszer legyengülésével valódi
fertőző betegségek jelennek meg, hanem a psziché is beindítja azokat az énvédő mechanizmusokat, amelyek
célja a feszültség ilyen-olyan módon történő oldása.
Pszichés rendszerünknek ezeket a megoldásait ma "betegesnek" mondjuk, de valószínűleg azért
jelentek meg, alakultak ki az evolúció során ezek a stratégia-változatok, mert a pszichés funkciók is az egyén életben
tartására optimalizáltak, és optimalizálnak ma is.
Ezek a megoldási stratégiák egyfajta kielégülést, azaz feszültségoldást hoznak, viszont a
probléma megoldatlansága miatt a feszültségek újragenerálódnak. Sőt, a feszültségoldó eszközök új problémákat is generálhatnak.
A személyiségünk egyfajta "torzulásával", a szociális, társas kapcsolataink szétzilálásával fizetjük meg a "megoldás" árát.
Kialakul egy önmagába záródó kör, amelyből való kitörés komoly erőfeszítéseket igényel a személyiségtől.
Ilyen típusos stratégiák a következők:
- Tagadás, elfojtás amikor, nem kis erőfeszítéssel úgy teszünk, mintha nem is lenne probléma az, amit problémának élünk meg.
- Regresszió, amikor egy korábbi életszakasz, jellemzően a kisgyerekkor viselkedésmintáit kezdjük el működtetni.
- Projekció, amikor a bennünk dúló viharokat más valakire, vagy valamire igyekszünk áthelyezni.
Kevésbé teoretikus, de annál tragikusabb feszültségoldó megoldások is a rendelkezésünkre állnak.
Az alkohol, a drog, a különböző egyéb - károsnak mondott - szenvedélyek, mind arra irányulnak, hogy az egyénben
generálódó feszültséget oldják. Igazi csapdahelyzet ez, amelyből történő kitöréshez gyakran már nem
elegendő az akaraterő, és külső segítség igénybevétele szükséges.