KÜLSŐ OKOK
A külső okokra visszavezethető stresszorok rendkívül változatosak lehetnek, eredhetnek a munkahelyünk, családunk problémás eseteiből, de amit fontos kiemelnünk, hogy nem csak a traumatikus, vagy a markánsan jelentős eseményeknek van stresszhatása, hanem minden olyan, az életben előforduló dolognak, amelyek alkalmazkodási kényszert jelentenek az egyén számára, járjanak azok akár pozitív érzelmekkel is, mint mondjuk egy baba születése, vagy egy házasságkötés.

Ráadásul, ezek a kis hatások képesek összegződni, és a sok, egyenként jelentéktelen változás komoly stresszterhelést jelenthet. Ez az oka annak, hogy sok esetben úgy érzékeljük magunkon a stresszhatásokat, hogy azok lényegi okát nem látjuk.

Befolyásolhatóság
Kísérletekkel bizonyították, hogy azok az események, amelyekről úgy vélekedünk, hogy általunk befolyásolhatók, nagyságrendekkel kisebb stresszhatással bírnak, mint azok, amelyekről az ellenkezőjét véljük.

Ha (már) lekéstünk egy vonatot, vagy nem adtuk fel a telitalálatos lottószelvényünket, akkor nincs mit tenni, legfeljebb dühöngünk, vagy egyéb reakcióink lesznek. De ugyanilyen befolyásolhatatlan esemény egy közeli hozzátartozónk halála, vagy olyan betegsége, amikor tehetetlennek érezzük magunkat.

Jelentősen kisebb stresszhatást gyakorol ránk egy olyan esemény, amelyről úgy vélekedünk, hogy befolyással vagyunk rá. Legyen ez a legkomolyabb erőfeszítéseket megkövetelő dolog, mondjuk egy felsőfokú nyelvvizsga letétele, vagy akár a jövőre tervezett Balaton-átúszás sikeres abszolválása.

Megjósolhatóság
Ha egy esemény kimenetele nagy valószínűséggel megjósolható - ha tudjuk azt, hogy az esemény hol és mikor fog bekövetkezni - legyen az akár a ránk nézve legrosszabb kimenetelű is, kevésbé okoz stresszreakciókat, mint az, amely bizonytalanságban tart.

BELSŐ KONFLIKTUSOK
Nem csak külső történések okozhatnak stresszhelyzeteket, hanem belső konfliktusaink is. A belső konfliktusok, azok a jelentős érzelmi hatásokat kiváltó, bensőnkben lezajló történések, amelyeket az egyén önmagában él meg.

Szeretnénk ezt, vagy azt megtenni, megszerezni, de nem tehetjük, mert nincsenek eszközeink hozzá, vagy, mert a társadalmi konvenciók azt nem engedik, mert olyan tanult gátak vannak bennünk, amelyek azt megtiltják.

A belső konfliktusok, a vágyott cél, és a visszatartó erő vizsgálata jóval összetettebb, mint a külső okok feltárása, mert egyrészt kultúrafüggők, másrészt a kisgyermekkortól történő események hatásai is jelentős mértékben meghatározzák azokat.

A kisgyerekkorban elszenvedett sérülések okozta belső konfliktusok végigkísérik az egyén életét. Közismert kísérletek bizonyítják, hogy egy anya által elutasított gyerek még jobban igyekszik ragaszkodni az anyához, és saját magában keresi az elutasítás okait, önmagát vádolja. Ráadásul a társadalmi konvenciók szerint "a gyereknek szeretni kell az anyját", ezért egy sérült gyerekből felnövekvő sérült felnőtt, aki visszatekint a gyerekkorára, nagyon mélyről jövő, folyamatos belső konfliktusokat élhet át, olyanokat, amelyek komoly stresszorként jellemezhetők.