Az egyén megismerési, tanulási folyamatai nem csak próbálgatásos, vagy sikerül, vagy nem alapon zajlanak. Ilyen módon nehezen tanulnánk meg autót vezetni, számítógépet kezelni. Az állatok idomításában oly fontos szerepet játszó feltételes reflexek mentén történő kondicionálás sem lehet kizárólagos, mert így aligha lennénk képesek olyan komplex tudás elsajátítására, mint mondjuk a matematika.

Képesek vagyunk döntéseink következményeit elképzelni, előre látni; létezik egy belső szabályozási rendszerünk, amely döntéseinket előkészíti. Miközben mérlegeljük egy-egy döntésünk lehetséges következményeit, azok valószínűségeit, nem teszünk mást, mint múltbéli tapasztalatainkat idézzük fel.

Már kisgyerekkorban elkezdődik a sajátos, csak ránk jellemző énkép kialakítása, elraktározzuk azokat a sablonokat, sémákat, amelyeket megtanultunk, illetve kialakítottunk. Az események megítélésében nagy szerepet játszik az a koordináta rendszer, amelynek alapjai ebben az énképben találhatók.

A világot, annak történéseit, sok tekintetben másként ítéljük meg. Ha egy új helyzettel szembesülünk, akkor azt belső mechanizmusunk, a kialakított sémák függvényében minősíti, és alakítja ki a helyzetre adandó választ. Nincs ez másképp a társas kapcsolatainkban sem. A számunkra (énképünk számára) fontos kategóriák mentén minősítjük embertársainkat. Témánk szempontjából az lesz a későbbiekben fontos, hogy ezek a kategóriák jól jellemzik azt a személyiséget, amely kialakítja ezeket.

Például egy nagyon sokat dolgozó, küzdő típus szemében a szorgalmas-lusta vagy a küzdő-visszahúzódó kategóriapár egy fontos minősítő tényező. Míg egy befelé forduló személyiség számára nem tűnik olyan fontosnak, hogy ezek mentén kategorizálja embertársait. Lehet, hogy számára például az empatikus-érzéketlen kategória a legfontosabb, míg ugyanez a kategóriapár előző példánkban felvázolt személyiségnél meg sem jelenik.

Természetesen, az önmagunkról kialakított képünk pozitív vagy negatív volta is függvénye azoknak a kategória-sémáknak, amelyeket fontosnak tartunk, és amelyekhez képest megfelelni látszunk, vagy sem.

Ujjlenyomathoz hasonló egyediséggel jellemzi tehát mindannyiunk személyiségét az a sémákból kialakított rendszer, amely vélekedéseinket, elvárásainkat és döntéseinket határozza meg. Egyedi élettörténetünk, jellemzően a kisgyermekkor szülő-gyerek kapcsolat élményei, a kultúra, ahol szocializálódtunk, mind-mind befolyásolják ezt a rendszert.