A táplálkozásnak a stresszoldásban játszott szerepe kettős. Egyfelől vannak ételek és italok, amelyek oldják a feszültséget, javítják a hangulatot, elősegítik az idegrendszer egészséges működését, az elméleti fejezetekben említett ingerületátvivő anyagok szintjén is.

Másfelől, vannak olyan élelmiszerek, amelyek, miközben ezeket a pozitív hatásokat képesek kiváltani, pszichés és akár biológiai függőséget is képesek kialakítani. Sokunknál a koffein egy koncentrált, éber, jó hangulatú állapotot képes létrehozni, olyat, amelyben pörög a munka, képesek vagyunk feladatainkra koncentrálni. (Mindaddig, ameddig a kimerültségtől össze nem roskadunk, és nagyjából ugyan annyi időt veszítünk el míg magunkhoz térünk, mint amennyit nyertünk a kávézással.)

A táplálkozás egyik alapszabálya az, hogy változatosan táplálkozzunk, ne essünk abba a csapdába, hogy csak egy-két, egyébként akár önmagában egészséges ételt eszünk, hónapokon keresztül. Az ilyen jellegű táplálékbevitelnél szinte biztosan kialakul valamilyen létfontosságú anyagra vonatkozó hiánybetegség, máskor, nem egy esetben, a feldúsult hatóanyagok életveszélyt is okozhatnak.

Ha valaki, naponta több liter ananászlevet iszik, akkor az azért nem természetes, mert olyan extrém tápanyagbevitelt jelent, mintha naponta 30-50 kg ananászt enne meg. (Ez egyébként egy enzim miatt életveszélyes is!) Természetesen nem az ananász az egészségtelen, hanem a mennyiség extrém volta.

Ahogyan a gyógyszer "célzott méreg", úgy az abnormális tápanyagbevitelt nyugodtan tekinthetjük "széles spektrumú", "cél nélküli méregnek".

Bár nagy a médiafelülete azoknak az üzeneteknek, hogy fogyasszunk különböző táplálék-kiegészítőket és vitaminokat, mi mégis azt javasoljuk, hogy táplálkozását tekintve legyen "evolúciós mértékben" konzervatív.

Nehezen vitatható, hogy a legegészségesebb ital a tiszta víz, és az sem okoz késhegyre menő vitát a táplálkozástudomány szereplői között, hogy a vegyszerektől mentes gyümölcsök és zöldségek, olajos magvak a legjobb forrásai a vitaminszükségletünknek. A miértre az az egyszerű válasz, hogy így szelektálódtunk ki, és ezeket az ételeket fogyasztották annak a több millió éves fejlődési vonalnak a résztvevői, akik sikeresen reprodukálták magukat, és amely vonalnak mi is láncszemei vagyunk.

A húsfogyasztás teljes körű elutasítása, vagy éppen megfordítva, a hústermékek nagyon nagy mennyiségű fogyasztása szintén nem természetes. Nem csak zápfogaink - amelyek gumós zápfogak - utalnak mindenevő voltunkra, hanem gyomrunk és emésztő rendszerünk egyéb részei is.

Cukor és zsírfogyasztásunk hasonlóan extrém módon nagy, mint a fenti ananászos példánkban leírt. A zsír formájában lerakódó felesleg sokaknál olyan mértékű, és a természetes életvitelt annyira akadályozó, hogy egy ilyen hátrányt egyetlen korai ősünk sem úszott volna meg büntetlenül.

A táplálkozásban is, mint annyi minden másban, a mértékletesség, a természetesség és a kiegyensúlyozottság a kulcsszavak. Javaslatunk az, hogy étkezését, beleértve ebbe az elfogyasztott tápanyagokat és az étkezés módját is, tekintse egy olyan csomagnak, mint a korábbi gyakorlataink mindegyikét. Olyan gyakorlatnak, amelyet a többivel együtt, vagy éppen azok nélkül, élethosszig művel.

Ételek, amelyek a rosszkedv ellen hatnak
A szerotonin nevű neurotranszmitter termelődéséhez és megfelelő szinten tartásához B6 vitamin és cink megfelelő mennyiségének jelenléte szükséges. Szervezetünk nagyon bölcsen képes a megfelelő szintet beállítani, feltéve, ha nem szenvedünk hiányt ezekből a tápanyagokból. Halak, tojás, dió, mogyoró, banán, gabonafélék kiegyensúlyozott mennyiségű fogyasztása elegendő B6 vitaminhoz juttatja a szervezetet, felesleges gyógyszerként pótolni azt. A banán, napraforgó mag, mogyoró, vörös húsok, a tojás fogyasztása biztosítja a szükséges cink mennyiséget.

Az erőtlenségnek, bágyadtságnak sok esetben a vashiány az oka. A menstruáció során, terhesség alatt, majd a szoptatási időszakban gyakori a vashiány. A máj és a vörös húsok a vasban gazdag és a legkönnyebben felszívódó tápanyagaink, de a bab, leveles zöld főzelékek, dió és a gabonafélék fogyasztása is javasolt.

A C-vitamin az egyik legszélesebb körben ható vitamin, és hiánya számos betegség előidézője, kísérője. Az alma, zöldpaprika, kiwi, citrom, narancs és a bogyós gyümölcsök nagyon gazdagok C vitaminban.

Tekintsünk az étkezési alkalmainkra más szemmel!
A napi rohanásban, hajlamosak vagyunk elfeledkezni arról, hogy az evésnek van valami szakrális jellege is. Nem véletlen, hogy a nagy családi együttevések a legmegnyugtatóbb és legünnepibb pillanatai életünknek. Amikor több generáció egy asztalhoz ül, majd enni kezdenek, akkor valami sajátos hangulat ül ki az arcokra. (Talán ezért sem véletlen, hogy a vallások legtöbbje, az evéshez számos vallási feladatot rendel. Rituális evési formák, szokások, áldásmondások, stb.)

A Szofi Stressz Menedzsment rendszere az önfejlesztésről, önsegítésről szól, ezért témánk jellege miatt visszakanyarodunk Önhöz, kedves olvasó.

Reggeli, tízórai, ebéd, uzsonna, vacsora elnevezések a magyar nyelvben adott időpontbeli étkezéseket jelentenek, azaz, rendszeresen visszatérő, a napi ritmusunkat meghatározó cselekvések. Éppen ezért remek "idő-cölöpökként" foghatjuk fel őket, és innentől fogva nem időrabló, szükséges rosszként tekinthet rájuk, hanem olyan alkalmakra, amelyek során egyfajta önmagára figyelést valósíthat meg.

(Megint a vallásos gyakorlatra utalunk vissza. Hasonló szerepet játszik például az, amikor bizonyos vallásoknál napi három, máshol több imaidőben kell az adott napszaknak megfelelő imarészeket elmondani. A több ezerszer elmondott imarészeket már kívülről fújók napjainak egy sajátos és állandó strukturálását adja ez az előírás.)

Miért ne foghatnánk fel étkezésünket úgy, mint egy sajátos imát önmagunkhoz! Egy imát, amiben befelé fordulunk, rápillantunk arra az egyszeri és megismételhetetlen csodára, amelyek mindannyian vagyunk.

Ha így tekintünk egy étkezésre, akkor már nem is tűnik bizarrnak, hogy lassan, megfontolva, a falatokat alaposan megrágva, az ízekre odafigyelve eszünk, ha tudatosan lelassulunk arra fél órára, és nem hagyjuk, hogy bárki és bármi rohanásra kényszerítsen. Ekkor már az is természetes, hogy nem fogunk gyanúsan ismeretlen - mondjuk ki bátran! - ételszeméttel táplálkozni, még akkor sem, ha azok nagyon "trendik".

Ilyen hangulatban már valóban élvezettel tudunk meginni egy pohár hideg tiszta vizet is, és nem is értjük, egy-két nappal ezelőtt miért ragaszkodtunk a ragacsos, ételfestéket és egyéb élményfokozókat tartalmazó üdítők iszogatásához.

Ha mindezeket képesek leszünk átélni, akkor az étkezésünk egy, napjában többször megismételt "meditációs gyakorlattá" változik.

Javasolt, hogy azokkal étkezzünk egy asztalnál, akikkel szeretünk együtt lenni, vagy akik nem keltenek bennünk negatív érzéseket.