Első pillanatban talán meglepő lehet, de ilyen esemény a karácsony és a nyaralás is.

Mind a két esemény olyan, amelyről nagyon erős képzeteink vannak, mármint arról, hogy hogyan KELL egy "normális" családnak karácsonyozni és nyaralni. Ezeket az elképzeléseket a kultúránk közvetíti, és már kisgyermekként, a képeskönyvek oldalain szembesülünk boldog, átszellemült arcú családokkal, akik mélyen átélik a karácsony misztériumát, a nyaralás önfeledt örömét.

A nyaralás sztereotip képeit azok a reklámfotók is sugallják, amelyeken szép, fiatal és boldog felnőttek, vidám gyerekeik társaságában mosolyognak ránk. A háttérben csodaszép tengerpartok, vagy havas hegycsúcsok láthatók, a kék égen fehér felhők úsznak. Ilyen élményekre készülünk, és rendkívül frusztráló, ha a valóságban átéltek köszönő viszonyban sincsenek a várakozásainkkal.

Karácsony
A karácsony szerepe az ünnepeink között messze túlmutat a vallásos keresztények által ünnepelteken. Nem vallásos, vagy éppen nem keresztény családokban is szokás megtartani ezt az ünnepet, mert a karácsony megünneplése a család felé fordulást is jelenti. Karácsony délutánján leáll a tömegközlekedés is, minden sokkal visszafogottabbá válik, az utcák kiürülnek. A családban élők a korábban megvett vagy elkészített ajándékaikat adják át egymásak.

A családanyák a több nappal korábban megkezdett sütés-főzés csúcspontjaként az ünnepi asztalhoz invitálják a többieket. Ünnepi ételeket eszünk, és egy bejgli-illattal átitatott, zsongó lelkű hangulatban tölthetjük a karácsony estét.

Ezek az elvárásaink egy "normális" karácsonytól, egy "normális" családtól. Nem egyszerű azonban a boldogságot átélni, ha az év többi napján utáljuk a férjünket/feleségünket, a gyerekeink idegesítenek, ha már magunkat is képtelenek vagyunk elviselni, és egyébként is rendkívül rosszul érezzük magunkat a bőrünkben.

A karácsony estéjét ma már megelőzi egy úgynevezett "karácsonyi vásár", amely valamikor november derekán indul, és nem szól másról, mint arról, hogy "ha a szeretetedet akarod kifejezni, akkor vásárold meg ezt és ezt!".

A színes magazinokban karácsonyi cikkek, a kereskedelmi tévékben tudósítások jelennek meg boldog családokról, régen volt karácsonyokról, amikor még minden szép és jó volt. Nagy emberek, a társadalom idoljai, politikusok és egyéb celebek engednek betekintést a karácsonyi készülődéseikbe, és természetesen mindegyikük boldog és kiegyensúlyozott családban éli dolgos napjait.

Habár átlátunk a szitán, de olvasva és látva ezeket, egyre inkább úgy érezzük, hogy velünk valami nincs rendben. Egyre többet vásárolunk, és egyre görcsösebben készülünk a karácsony estéjére, amikor a sugallt normák szerint kellene, hogy érezzük magunkat. És ha karácsony estéjén még nem is, de karácsony harmadnapján már sok helyen elszabadulnak az indulatok, az agresszió.

A karácsony tehát nagyon komoly stresszor abban az esetben, ha a valóság és a kívülről vezérelt elvárások, de általunk is vágyott kép között lényeges eltérés van. Nem egyszerű bevallani saját magunknak, hogy a családi környezet okozta biztonság, öröm, és egyéb jó érzések nem megvásárolhatók, vagy ha igen, akkor azok az érzések nem őszinték, és csak idő kérdése, hogy mikor robbannak szét az illúziók.

Nyaralás
A karácsony után, a nyaralás a második helyezett a közös családi tevékenységek generálta stresszorok közül. Az egész évi kemény (vagy kevésbé kemény) munka után egy, esetleg két hét alatt szeretnénk úgy érezni magunkat, ahogyan az a nagy könyvben meg van írva, de még inkább úgy, ahogyan azt tévésorozatok, a színes magazinokról hibátlan fogsorukkal ránk mosolygó, a fényképeken enyhén retusált férfi és női fotómodellek sugallják.

A család már tavasszal, nem egyszer a hosszú téli estéken elkezdi szervezni a nyaralást. A kék tenger, a ragyogó napsütés, a tengerparti homok hívogató látványa - különösen, ha a képeket egy sötét februári estén nézegetjük egy panelház kilencedik emeletén - igencsak csábító tud lenni.

De már annak eldöntése sem egyszerű, hogy azt a boldogító két hetet hol töltsük el. Különösen akkor, ha a családtagok elképzelése a boldog és önfeledt nyaralásról különbözik. Ha a férj hegyet szeretne mászni, vagy vadvízi evezésen részt venni, miközben a felség tengerparton szeretne nyaralni, a kamaszgyerek pedig valamelyik európai nagyvárost szeretné meglátogatni, akkor máris egy olyan helyzetben találja magát a család, amelyben egyértelműen megmutatkozhat a kooperációképesség esetleges hiánya.

Az igazi stresszort mégsem a fenti helyzetből adódó esetleges konfliktus generálja, hanem az illuzórikus elvárások és a valóság kontrasztja.

Minden különleges, a mindennapok rutinjától eltérő helyzet - és a nyaralás ilyen helyzet - stresszorként hathat. Nem törvényszerű, hogy így hasson, de amilyen hatásfokkal képes egy-egy rendhagyó helyzet kikapcsolni, pihentetni, energiával feltölteni, ugyanolyan erővel képes a felszínre hozni a megoldatlan problémáinkat, több-kevesebb sikerrel elfojtott félelmeinket, szorongásainkat.

Amíg a hétköznapi rutin, a megszokott helyzetek és kommunikációk képesek elfedni a párkapcsolatunkkal, önmagunkkal, helyzetünkkel szembeni problémáinkat, addig egy szűk szállodai szobában - vagy éppen a karácsonyi fenyőfa alatt - amikor nem nagyon menekülhetünk a munkánk és egyéb kötelezettségeink mögé, robbanásszerűen törhetnek elő az addig szőnyeg alá söpört problémák.

Melyek lehetnek a legfontosabb tanácsok, hogy a nyaralás időszakában valóban pihenhessünk, feltöltődhessünk? Az alábbiakban csokorba szedtünk néhányat.

1. A legfontosabb, hogy ne várjunk többet a nyaralástól, mint azt, hogy itt, vagy ott, jó időben, vagy rossz időben, de együtt lehetünk a családunkkal úgy, hogy minden figyelmünket rájuk fordíthatjuk. Ha egyedülállók vagyunk, akkor ne várjuk azt, hogy esetleges magányunkat egy párnapos nyaralás fogja feloldani!

2. Ne várjuk azt, hogy a megoldatlan családi problémákat a nyaralás egy-két hete alatt fogjuk megoldani!

3. A valóság soha nem olyan, mint a prospektusok képein. Lehet, hogy a szállodai portás udvariatlan, a pincér át akar vágni, a két hétből 5 napon keresztül esik az eső. Ilyen apróságoktól TUDATOSAN ne hagyjuk magunkat felbosszantani!

4. NE legyünk nagyon precízek, és NE tervezzünk meg mindent! Hagyjuk magunkat egy kicsit sodródni, és adjunk magunknak lehetőséget, hogy valódi élményekké tudjanak válni az újdonságok.

5. Felejtsük el a presztízs-nyaralásokat! Nincs annál szánalmasabb és önpusztítóbb mint, ha valaki hitelből, vagy az összekuporgatott pénzén azért megy el nyaralni, hogy a környezete orra alá dörgölje azt.

A túrizmusnak, és így a nyaralásnak az a formája, amit ma ismerünk, igazi biznisz, és a második világháború után alakult csak ki, jellegzetesen a fogyasztói társadalom terméke.

Minden évben százmilliók kerekednek fel, hogy párszáz kilométerrel odébb verjenek tanyát, szállodákban, kempingekben, abban a reményben, hogy ott kékebb az ég, zöldebb a fű, jobban működik a szex, boldogabbak az emberek.

Összefoglalva a fentieket, megint csak oda jutunk, hogy az igazán jó dolgok nem pénzfüggőek. Lehet, hogy egy család nyaralása abból áll, hogy otthon maradnak az Izabella utcai, gangra néző lakásukban, de a szabadság két hete alatt a feleségnek nem kell ebédet főznie, meg van tiltva a takarítás is, a férj elfelejti a céges munkáit, elmennek a városligetbe fagyizni és állatkertezni, hajóznak egyet a Dunán. Étteremben esznek, megnéznek egy-két olyan dolgot, amelyet már régen terveznek, és egyszerűen csak jól érzik magukat egymás társaságában. Nyilván ez utóbbi a lényeg, mert ellenkező esetben nincs az a tengerpart vagy hegyvidék, amely pótolni tudná ezt a helyzetet.

Ha a karácsony és a nyaralás okozta stresszterhelést megvizsgáljuk, akkor a hasonlóság abban ragadható meg, hogy kívülről sugallt elvárásoknak szeretnénk megfelelni, miközben azt érezzük, hogy ezért, vagy azért, de képtelenek vagyunk ezt megtenni. Ez a frusztráltság az önbecsülésünket erodálja, hiszen a helyzetből azt a tanulságot vonjuk le, hogy valami nem stimmel velünk.

Korunkban, nem kis erőfeszítésbe kerül intim szféránk, saját bensőnk, közvetlen családtagjainkkal ápolt viszonyunk épségben tartása. Valószínűleg soha nem volt ez egyszerű. Mégis, alapigazságként elfogadhatjuk, hogy a másokkal való elégedettség érzését, a szeretni tudás képességét csak akkor birtokolhatjuk, ha képesek vagyunk szeretni saját magunkat is, ha önbecsülésünk szilárd talajon áll, ha képesek vagyunk nemet mondani olyan külső elvárásoknak, amelyekkel nem tudunk azonosulni.