A dohányfüst egyik összetevője a nikotin az, amiért a dohánytermékeket fogyasztjuk. Manapság szinte kizárólag úgy, hogy cigarettaként,
pipázva, vagy szivarozva a dohány égéstermékeként juttatjuk a szervezetünkbe.
A nikotin azonban nem csak így, hanem más formában, például a bőrön át, vagy az orr, illetve a száj nyálkahártyáján keresztül is képes a
felszívódásra. Ez utóbbi eset a "bagózás", amikor is a dohányt megrágjuk.
A füsttermékként a tüdőbe jutó nikotin másodpercek (7-10 másodperc!) alatt eljut az agyba.
A nikotin molekulákat speciális receptorok az ún. nikotin-receptorok kötik meg, és egy ingerületátvivő anyag termelését
indítják be, nevezetesen a dopamin termelését.
A dopamin az az ingerületátvivő (neurotranszmitter) anyag,
amelynek felszabadulása örömöt, kellemes, és olyan jó érzéseket vált ki, amelyet mindannyian érezni szeretünk.
A dopamin természetes módon, nikotinbevitel nélkül is termelődik a szervezetben,
de a nikotinmolekulák hatására az agy egyfajta dopaminos "gázfröccsöt" kap.
Ez az az érzés, amelyet a dohányosok egy-egy mély slukk szippantása után átélnek.
Agyunkat számos más anyag, illetve tevékenység is képes stimulálni. Maradva a törvény által legalizált innenső oldalon:
egy nagyobb adag csokoládé, extrém szénhidrátbevitel, a kávé, egy intenzívebb és hosszabb időtartamú sporttevékenység által
kiváltott jó érzések, szintén az agy biokémiai rendszerének megváltozása miatt következnek be.
A törvény tiltotta árnyékos oldalnak a kábító és stimuláló szereiről ugyanezeket mondhatjuk el.
Ezeknek a folyamatoknak a hatásmechanizmusát, az elmúlt évtizedekben tárta fel a tudomány.
Az utóbbi évek eredményei számos dolgot más megvilágításba helyeztek, és a történések okait
ma már több-kevesebb pontossággal képesek vagyunk leírni.
Nyelvünk szókészlete nem képes visszaadni a különböző anyagok okozta "jó érzések" közötti különbségeket,
ezért nehéz leírni, hogy mondjuk egy nagyobb futás utáni, agyban lejátszódó "endorfin-fröccs" okozta
érzés, miben különbözik a nikotin okozta érzéstől.
Nem is feladatunk ennek a boncolgatása, témánk szempontjából a lényeg az, hogy pozitív, jó érzések
kelnek bennünk, olyanok, amelyeket szeretnénk minél többször átélni.
Minden esetben, ha "rájövünk", hogy nem természetes körülmények között - azaz a dolgoknak nem a
megszokott rendjét követve - is képesek vagyunk magunknak - különböző szintű és jellegű - örömet okozni,
akkor fennáll a függés veszélye.
Nincs ez másképp az addiktív drogok esetében sem, beleértve a nikotint is.
Ha egy kísérleti állat agyába elektródákat ültetnek, és az állat megtanulja, hogy egy pedál lenyomásával
örömérzetet generál az agyába ültetett elektródán áthaladó elektromos impulzus, akkor az, akár a végkimerülésig
képes nyomogatni a pedált, felélve szervezetének utolsó energiatartalékait is.
Esetünkben a nikotin az a stimuláns, amelyik az "örömérzethez" juttatja a dohányzót.
Mivel a nikotint tartalmazó növények az amerikai kontinensen őshonosak, ezért a nikotinban gazdag dohány
használatát ennek a kontinensnek az emberi kultúráiban fedezhetjük fel első ízben.
Már a legkorábbi időkben megtalálta az ember azokat a növényeket, amelyek ilyen-olyan módon, de a
tudatmódosítás eszközeiként is használhatók.
Régen felismert tény, még akkor is, ha az emberiség önmagáról alkotott képét egy kissé deheroizálja, hogy a tudatmódosító
növények mentén is megkülönböztethetjük a nagy emberi kultúrákat.
Ha leegyszerűsítjük a dolgot, akkor a Földközi tenger medencéjében a szőlőtermelés és a bor, Ázsiában a marihuána és az ópium élvezete,
Amerikában pedig a dohány volt a főszereplő.
Az észak-amerikai indiánok a "tüzes vízzel", míg az európaiak a "békepipával" csak az amerikai kontinensnek az európaiak általi
felfedezése után ismerkedtek meg. (Ebben a vonatkozásban villámgyorsan egymásra talált a két, egyébként egymással szemben
ellenséges kultúra, és sajátjába integrálta másik tudatmódosító technikáit.)
A nikotinéhség, a nikotin utáni vágyakozás biokémiájának miértjére a
tudástárban kapja meg a választ a kedves érdeklődő.
Itt olvashat arról is, hogy mi az oka annak, hogy egy átaludt éjszaka nyomán, ébredéskor, a reggeli órákban a legkínzóbb a
nikotinéhség. Azért nem haszontalan tisztában lenni a nikotinéhség biokémiai miértjeivel, mert a tudás birtokában, tudatosan
felkészülve a várható, és menetrendszerűen megérkező kínzó nehézségekre, talán könnyebb átvészelni az utolsó cigaretta
elszívása utáni első napokat.