Ahhoz, hogy olyan dolgokat tegyünk meg, amelyek rövidtávon, és szinte azonnal, kellemetlen érzéssel járnak - még akkor is, ha a tudatában vagyunk a később bekövetkező előnyöknek -, kell egy belső erő, egy késztetés, amely átsegít a nehézségeken.

Ennek a belső erőnek a megléte és mértéke, sok esetben a hiánya, alapvetően határozza meg a sikert, illetve a sikertelenséget.

Ha a cselekedeteinket kizárólag a racionalitás irányítaná, akkor nem találkozhatnánk dohányos, elhízott, alkoholt fogyasztó orvosokkal, az élettanászok reggelente a város parkjaiban kocognának, és nem lenne egészségesebb és fittebb réteg, mint a gyógytornászoké. Ha pedig ez nincs így, akkor fel kell tegyük magunknak a kérdést, hogy hogyan is hozzuk meg döntéseinket? Miért van az, hogy egy, a dohányzás ártalmait testközelből ismerő patológus is mélyet szippant a cigarettájából, két szétroncsolódott tüdő vizsgálata közben? (A választ a Szofi Stressz Menedzsment rendszerében találhatja meg a figyelmes olvasó.)

Gyakorlatilag az énképünkről van szó.

Minden élvezetet okozó szer, vagy tevékenység olyan örömadaghoz juttatja a szervezetet, amely a biológiai örömérzeten túl, a személyiséget is segíti abban, hogy az számos problémahelyzetet tünetileg kezeljen. Az élethelyzetek okozta nehézségek, a stresszes időszakok, a gátlások, az önbecsülés hiánya, a hibás kognitív sémák olyan okok, amelyekre időleges (tüneti) megoldást jelenthetnek az élvezeti, tudatmódosító szerek.

Az ezekről való lemondás olyan akció, amely túlzás nélkül hasonlítható egy "mentális öncsonkításhoz", mert egyfajta, sokszor évtizedek alatt kialakított egyensúlyi helyzet felrúgását jelenti.

A dohányzást abbahagyó embertársunk egy támaszát, egy örömpótlékát veszíti el, és ennek az űrnek a kitöltésére fel kell készülnie. Azok a szerencsések, akiknek a függése mögött nem elsősorban lélektani okok állnak, sokkal könnyebben maguk mögött hagyják dohányos előéletüket, és "csak" a nikotinhiány okozta első időket kell átvészelniük.

Mások, akik számára a dohányzás a stressz oldását is jelentette, akik örömszükségletüket a dohányzással elégítették ki, sokkal nehezebb helyzetben vannak.

Az önmagára pozitív érzésekkel tekintő személyiségben természetes az igény, hogy vigyázzon magára. Az ilyen szerencsések, leszokva a dohányzásról, vagy egyéb élvezeti szerről, könnyebben képesek megtalálni azokat az új egyensúlyi helyzeteket, amelyben a korábbi "örömgenerátort" egy másikkal, az egészségre nézve semlegessel, netán pozitívval képesek helyettesíteni.

A dohányzásról való leszokni vágyás motivációjának mértékét egy 0-tól 100-ig terjedő skálán is mérhetjük.

A skála elején, a nullához közel találjuk azok motivációit (motiválatlanságát), akik nem is érzik problémának azt, hogy dohányoznak. Itt nincs mit tenni! Motiválatlanul nem lehet hegyet mászni, nem lehet átúszni a Balatont, nem fog sikerülni egy hosszabb táv lefutása sem, és kudarcra van ítélve a leszokás is.

A fenti skála 50-es értékénél áll a mutató azok esetében, akikben ambivalens érzések dúlnak. "Le kellene szokni, de …" jellegű belső monológok jellemzik ezt az állapotot. Számtalan valós és valótlan aggály az egyik serpenyőben, és az áhított pozitív dohányzásmentes jövőkép a másikban.

Elméleti fejezeteink sokkoló képei is csak "külső" erőt jelentenek. Ezek áttanulmányozása sem pótolja azt a bensőnkben érlelődő erőt, amely majd képes lesz kiszakítani mostani, dohányos állapotunkból.

"Mindenre megérik az idő." és így van ez a dohányzásból való kilépéssel is. A kívánatos az, ha belülről-vezérelten, saját magunk számára megfelelni akarásból épül fel az az erő, amely a fenti, képzeletbeli, motivációs műszerünk mutatóját a legalább a 80-as értékig mozdítja ki. Ez már elegendően erős, és belülről fakadó erő ahhoz, hogy az előttünk álló folyamatot áttekintsük, és ha elérkezettnek látjuk az időt, akkor belevágjunk életünk egy nagy, embertpróbáló kalandjába, a dohányzás befejezésére.

Az alábbi gyakorlatok a motiváció erősítését segíthetik elő. Továbblépnie csak akkor érdemes, ha az elhatározása belülről fakad, ha nem a kívülről sugallt elvárásoknak akar megfelelni, és ha az érzései elegendően erős elhatározássá álltak már össze.

FELADATOK, GYAKORLATOK
M1. Előnyök, már az első naptól :)
M2. Az erő, ami bennünk van