Ahogyan egy korábbi fejezetünkben bemutattuk, a nikotinnak a szervezetből való kiürülése már az első óráktól kezdve elkezdődik.

(Előnyök már az első naptól.)

A szervezetből kiürülő, utánpótlást nem kapó nikotinadag okozta kínzó hiányérzet biokémiai okai az idő előre haladtával tompulnak, majd megszűnnek.

Hogyan lehetséges akkor, hogy néhány cigaretta-mentes hónap után is visszaeshetünk?

A kérdés megválaszolása a kulcs ahhoz, hogy a dohányzással felhagyó valóban eljusson abba az állapotba, amelyet jobb híján "gyógyultnak" nevezhetünk.

A statisztikák szerint a dohányzással felhagyók nagy hányada, még azok közül is, akik a nikotinmegvonás kezdeti kínjait sikerrel átvészelik, pár hónapon belül visszaesővé válnak, és újra a dohányzásban találják meg a támaszukat.

A dohányzással felhagyónak új készségeket kell elsajátítania.

A leszokási fázis első napjaiban, heteiben, a nikotinfüggésének biokémiai hatásaival kell megküzdeni. A cigarettázás abbahagyását követő első napokban azokat a technikákat kell gyakorolnunk, amelyek képesek kezelni nikotinéhség okozta kínzó vágyat, és járulékos hatásait.

Alapvetően más készségek és technikák sikeresek a fenntartási fázisban, amikor már nem a primer nikotinhiány, hanem az örömhiány, illetve a feszültségoldás igénye okozza a késztetést a cigarettához való forduláshoz.

Ez utóbbiak azonban a réparágcsálással és hasonlókkal már nem tarthatók kordában, hanem a személyiséget alapjaiban érintő összetevők áthangolása a feladat.

Ezeket a technikákat a Szofi Stressz Menedzsment rendszerének gyakorlati fejezeteiben ismertetjük.

Lényegileg a feszültségoldásnak, a stressz-kezelésnek olyan technikáit kell elsajátítania, amelyek sikerrel helyettesítik a cigaretta elszívása okozta ellazult állapotot, jó érzéseket.

A nehézséget az okozza, hogy egy cigarettára rágyújtani sokkal egyszerűbb és gyorsabb, mint mondjuk egy kiadós biciklizés, kocogás, egy nagyobb séta, vagy a relaxálás megvalósítása.

Az igazi kulcs a nikotinfüggés végleges felszámolásához azokban a helyettesítő technikákban rejlik, amelyek az egészséget nem károsító módon képesek hozzájárulni az ellazulás-megfeszülés élethosszig tartó dinamikájának kiegyensúlyozásához.

Ha ezeknek a készségeknek az elsajátítását megspóroljuk, akkor borítékolható, hogy előbb vagy utóbb, egy nagyobb veszekedést követően, vagy egy stresszes időszakban, amikor a munkahelyünkön, vagy máshol akadnak nyomasztóan nehéz feladataink, újra a könnyen és gyorsan elérhető, mindig és mindenhol működő nikotinban találjuk meg kiegyensúlyozó támaszunkat.

A visszaesések elemzése nyilvánvalóvá tette, hogy az újbóli rágyújtást jellemzően negatív, erősen frusztrált, dühödt, vagy szorongó állapotok előzték meg.

Mindegyikünket érhetnek és érnek is olyan hatások, amelyek ez előbbi állapotokat idézik elő. Ezek kikerülhetetlenek, és illúzió lenne feltételezni olyan környezetet, amelyben ezeket az érzéseket nem kellene időről-időre átélnünk.

A különbség abban a mozzanatban ragadható meg, ahogyan ezeket az érzéseinket kezeljük. Ha ismerjük (tudat) állapotainkat, azt, hogy különböző helyzetekre hogyan reagálunk, akkor már félig megnyertük a csatát.

Ha tudja, hogy egy házastársi veszekedés, civakodás után, vagy amikor a főnöke 20 percen keresztül taglalja, hogy Ön miért alkalmatlan és hasznavehetetlen, amikor már zaklatottan és remegő kézzel legszívesebben rágyújtana, és már-már rohanna a szemközti boltba, vagy a vállalati büfébe az ilyenkor jól bevált cigarettát megvásárolni, akkor vegye elő a zsebéből (tárcájából, ridiküljéből, stb.) azt a cetlit, amelyre jó előre ráírta, hogy

             "CSAK AZÉRT SEM FOGOK RÁGYÚJTANI!".

Ez az a mágikus pillanat, amikor átvesszük az irányítást magunk felett, és hosszan kifújva a feszültség miatt bennünk rekedt levegőt, belekezdünk abba a helyettesítő tevékenységbe, amely tudjuk, hogy segíthet.

Van, aki sétál egy nagyot a kutyájával, mások elmennek egyet bicajozni, sokan előkapják a tornacipőjüket és elmennek futni. De nem csak a mozgás lehet helyettesítő tevékenység! Van, akinél a keresztrejtvény működik, sőt olyan is van aki a munkájába temetkezve feledkezik el a korábbi indulatairól, és tereli el a figyelmét a cigaretta utáni vágyakozásról.

A kritikus helyzetekben való önirányítás képessége a legerősebb eszköz ahhoz, hogy a nehézségeinken, amelyek többsége viszonylag gyorsan megoldódik, képesek legyünk úrrá lenni.

Ez a készségünk az, amely segít eljuttatni minket egy valóban gyógyult állapot felé. A gyógyult állapot az, amelyben már nem érezzük a szükségét a cigaretta nyújtotta támogatásnak, amikor már semleges érzelmekkel, közömbösen tudjuk magunkban felidézni a rég magunk mögött hagyott slukkok élményét.