A dohányfüstöt ismertető oldalunkon mutattuk be tételesen a füstben található káros anyagokat. Már ott megjegyeztük, hogy az égés hőfokának függvényében közel 4000 különböző anyag terjeng egy zárt szoba légterében.

Megmutattuk, hogy öt-hat cigaretta elszívása után levegőbe kerülő részecskék mennyisége már meghaladja azt az egészségügyi határértéket, amelyet a poros munkahelyekre vonatkozó szabvány rögzít.

Néhány közelítő adat a passzív dohányzás dózisairól.

Egy olyan étteremben, bárban, ahol a dohányzóknak ugyan külön rész van fenntartva, de a légtér közös a nemdohányzókéval, kétórányi üldögélés másfél cigaretta elszívásával egyenértékű.

Munkahelyi irodában, ha mellettünk dohányoznak, akkor a nyolcórás munkaidő alatt annyi füstöt lélegzünk be, mintha hat szál cigarettát szívtunk volna el.

Ha nem húzzák le az ablakot egy autóban, és mindössze egy ember dohányzik, akkor, három szál cigarettányi füstöt lélegez be óránként a nemdohányzó utas.

Ha otthon a társunk naponta egy doboz cigarettát szív el, akkor a családtagok, beleértve a gyerekeket is, három szál cigarettányi füstöt lélegeznek be.

A dohányzók és nemdohányzók közötti konfliktushelyzet tehát valójában látszólagos, mert ugyan mindenkinek joga van dohányozni, viszont nincs joga, még a legkisebb mértékben sem kitenni másokat annak, hogy élvezetének melléktermékeit (a mellékfüstöt) belélegezzék.

A társadalom nemdohányzó tagjainak egyfajta védekezési reakciója, hogy rendeletek útján csökkenti azoknak a közös helyiségeknek a számát, ahol a dohányzás megengedett.

A dohányzók és nemdohányzók konfliktusának alapkérdése, hogy míg a dohányos szabad akaratából, a kockázatokat felmérve és mérlegelve dönt, addig a nemdohányzó, aki passzív dohányosként kénytelen elviselni mások döntéseinek a következményeit, nem élhet a döntés jogával.

Ebből következően, a jogalkotó, védve a nemdohányzók jogait, megtiltotta az azokon a helyeken való dohányzást, ahol a légtér nem szeparálható el olyan módon, hogy a nemdohányzók védve legyenek.

Munkahelyek zárt irodáiban, járműveken, közösségi terekben vagy tiltott a dohányzás, vagy a dohányzók számára egy külön helységet kell kijelölni.

Az otthoni környezetben viszont a gyerekek védtelenek, csak a dohányzó szülők természetes ösztöneire és belátására van bízva az, hogy mérgezik-e gyerekeiket, vagy sem.