Passzív dohányzás kifejezéssel jelöljük, amikor nem mi gyújtunk rá, nem saját akaratunkból lélegezzük be a dohányfüstöt, hanem
egy olyan helyen tartózkodunk, ahol a mások dohányzása miatt, a levegőbe kerülő dohányfüstöt, annak minden összetevőjével együtt
kénytelenek vagyunk belélegezni.
A dohányfüstöt ismertető oldalunkon mutattuk be tételesen a füstben található káros anyagokat. Már ott megjegyeztük,
hogy az égés hőfokának függvényében közel 4000 különböző anyag terjeng egy zárt szoba légterében.
Megmutattuk, hogy öt-hat cigaretta elszívása után levegőbe kerülő részecskék mennyisége már meghaladja azt
az egészségügyi határértéket, amelyet a poros munkahelyekre vonatkozó szabvány rögzít.
Néhány közelítő adat a passzív dohányzás dózisairól.
Egy olyan étteremben, bárban, ahol a dohányzóknak ugyan külön rész van fenntartva, de a légtér közös a nemdohányzókéval,
kétórányi üldögélés másfél cigaretta elszívásával egyenértékű.
Munkahelyi irodában, ha mellettünk dohányoznak, akkor a nyolcórás munkaidő alatt annyi füstöt lélegzünk be, mintha hat szál cigarettát
szívtunk volna el.
Ha nem húzzák le az ablakot egy autóban, és mindössze egy ember dohányzik, akkor, három szál cigarettányi füstöt lélegez be óránként
a nemdohányzó utas.
Ha otthon a társunk naponta egy doboz cigarettát szív el, akkor a családtagok, beleértve a gyerekeket is, három szál cigarettányi füstöt
lélegeznek be.
A dohányzók és nemdohányzók közötti konfliktushelyzet tehát valójában látszólagos,
mert ugyan mindenkinek joga van dohányozni, viszont nincs joga, még a legkisebb mértékben sem kitenni másokat annak, hogy
élvezetének melléktermékeit (a mellékfüstöt) belélegezzék.
A társadalom nemdohányzó tagjainak egyfajta védekezési reakciója, hogy rendeletek útján csökkenti azoknak
a közös helyiségeknek a számát, ahol a dohányzás megengedett.
A dohányzók és nemdohányzók konfliktusának alapkérdése, hogy míg a dohányos szabad akaratából,
a kockázatokat felmérve és mérlegelve dönt, addig a nemdohányzó, aki passzív
dohányosként kénytelen elviselni mások döntéseinek a következményeit, nem élhet a döntés jogával.
Ebből következően, a jogalkotó, védve a nemdohányzók jogait, megtiltotta az azokon a helyeken való
dohányzást, ahol a légtér nem szeparálható el olyan módon, hogy a nemdohányzók védve legyenek.
Munkahelyek zárt irodáiban, járműveken, közösségi terekben vagy tiltott a dohányzás, vagy a dohányzók
számára egy külön helységet kell kijelölni.
Az otthoni környezetben viszont a gyerekek védtelenek, csak a dohányzó szülők természetes ösztöneire és
belátására van bízva az, hogy mérgezik-e gyerekeiket, vagy sem.
Mivel egy dohányzó pszichés önvédelmi mechanizmusai bagatellizálják a káros hatások kockázatát, ezért
sok esetben a gyerekek gomolygó cigarettafüstben élik napjaikat.