A stressz nem más, mint egy olyan tünetegyüttes, amelyet a szervezet válaszként produkál egy veszély- helyzetre.

A stressz ősi, természetes és hasznos dolog. Nélküle már régen kihalt volna az emberi faj.

A civilizációs stressz egy nem természetes lefolyású, célttévesztett folyamat, ezért alapvetően káros.

A civilizációs stresszt tudatos életmóddal, és elsősorban önismeretünk fejlesztésével viszonylag könnyen semlegesíthetjük.

A stresszt kiváltó okokat stresszoroknak nevezzük.

Az emberré válás történetének utolsó három-négymillió éve egy többszázmillió éves evolúciós folyamat részeként tekinthető. Szervezetünk, testünk biológiai működése az utolsó egy-két millió évben nem sokat változott. Társadalmi létezésünk története pár tízezer évre tehető, az a mesterséges környezet pedig, amelyben ma élünk, mindössze párezer éves.

Ezeket a tényeket végiggondolva már nem is olyan nehéz megértenünk, hogy mi is a stressz lényege. A stressz annak a tünetegyüttesnek az összefoglaló neve, amely szervezetünknek egy veszélyhelyzetre adott válaszaként tekinthető. A stressz tehát egy teljesen normális, mi több, életmentő jelenség, hiszen a küzdelem, vagy éppen a menekülés, szervezetünktől többleterőforrásokat igényelt, és igényel ma is.

Amikor ősünket támadás érte, vagy éppen maga támadott, akkor a szervezetében zajló folyamatok a helyzet megoldására irányultak. Egy ilyen helyzetben megváltozik a szervezet hormonjainak addigi egyensúlya. A véráramba olyan hormonok kerülnek, amelyek hatására a pupillák összehúzódnak, a pulzus és légzés felgyorsul, az izmok megfeszülnek. Ez az extrém izgalmi állapot azonban viszonylag rövid ideig tartott. A helyzet így, vagy úgy, de megoldódott. Ha ősünk túlélte a támadást, vagy sikeresen befejezte a vadászatot, akkor szervezetének korábbi egyensúlya helyreállt. Másfajta hormonok lettek dominánsak, a pulzus és a lélegzés lelassult, visszaállt az alapállapotnak tekinthető, semlegesnek nevezhető egyensúly.

Napjainkban, különösen az utóbbi száz évben azonban az embert körülvevő "díszletek" megváltoztak. Ma már nem azok a veszélyek fenyegetnek minket, mint barlanglakó ősünket, de szervezetünk válaszreakciói teljesen azonosak a millió évekkel ezelőttiekkel. Ha képtelenek vagyunk fizetni törlesztő részletünket a hitelező bank felé, ha munkahelyünk veszélyben van, ha kollégáink folyamatos támadásának vagyunk kitéve, ha házasságunk romokban hever, ha nem tudunk megfelelni bizonyos elvárásoknak, akkor szervezetünk ezt vészhelyzetként fogja fel és ugyanazokat a válaszreakciókat produkálja, mintha egy kardfogú tigris tűnne fel a dombok mögül. A lényeges különbség a helyzet időtartamában van. Napjaink problematikus helyzetei tartósan, akár évekig hatnak ránk, míg az előbbiekben említett kardfogú tigris okozta szituáció így, vagy úgy, de rövid időn belül megoldódik.

A hosszú ideig tartó veszélyhelyzet, vagy amit annak vélünk, folyamatos izgalmi állapotban tartja szervezetünket, amely képtelen visszatérni nyugalmi alapállapotába. Igazi civilizációs betegségről van tehát szó, olyanról, amelyet közvetve mi okozunk saját magunknak.

Fontos megjegyeznünk, és a későbbiekben ezzel még sokat fogunk foglalkozni, hogy az ingerszegénység is jelentős stressz-tényező. Ha az addig megszokott ingerszintünk lényegesen, és hosszabb időtartamra lecsökken, akkor az hasonlóan veszélyes helyzetet teremthet, mint a fentebb leírtak. Munkánk elvesztése, a nyugdíjba vonulás, a családszerkezet gyökeres megváltozása, amely a családanya/családapa feladatainak csökkenését, majd megszűnését vonja maga után, mind-mind nagyon komoly és kezelendő problémák forrása lehet.

Valamilyen szintű izgalmi állapotra szükségünk van. Amikor egy feladat, egy probléma felizgat minket, akkor sokkal könnyebben tudjuk azt megoldani. Tehát a stresszmentesség nem azonos az enerváltsággal. Sőt, az enerváltság súlyosabb formái bizonyos betegségek tüneteként tekinthetők.

Egy egészséges szervezet az izgalmi és nyugalmi állapotok dinamikus egyensúlyát képes fenntartani, a külső feltételekhez igazítva belső állapotainkat, mintegy optimalizálva azokat a külvilág ingereihez. Teljesen stresszmentes környezet nincs, és ez nem is baj, mert egy ilyen környezetben szintén megbetegednénk! A környezet és a kor, amelyben élünk adott, ahhoz nekünk kell alkalmazkodnunk.

A stressz-kezelési technikák éppen azokat a módszereket biztosítják, amelyekkel e kívánatos egyensúly megőrizhető. Ha a napi többszöri kéz- és fogmosás hozzátartozik a testi higiéniához, pedig barlanglakó ősünk ezeket is mellőzte, akkor lelki egyensúlyunk megőrzése is megéri a törődést.