A stresszhatások szempontjából a személyiségnek három alaptípusa különböztethető meg.

A különböző személyiségtí-pusok stessz-veszélyez-tetettségének mértéke lényegesen különböző.

Az A-típus versenyző, ambíciózus, vibráló személyiség.

A B-típus megfontoltabb, nyugodtabb személyiség.

A C-típus a saját érdekeit érvényesíteni kevéssé tudó, inkább másokat segítő személyiségtípus.

Két kardiológusnak szúrt szemet először, hogy bizonyos szívbetegségekben szenvedő betegek személyiségjegyeiben meglehetős hasonlóságok fedezhetők fel.

Ekkor kezdett körvonalazódni egy új fogalom, amelyet A-típusú személyiségnek neveztek el. Ennek a személyiségtípusnak a jellemzői a magas kockázatvállalási hajlandóság, a dinamizmus.

Az ebbe a típusba tartozó embertársaink körül vibrál a levegő, ambiciózusak, erős bennük a versenyszellem, állandóan kihívásokat keresnek és találnak is maguknak. Nem meglepő módon, az A-típus tagjai állandó időzavarban szenvednek, a nap 24 órájába 26 órányi munkát szeretnének belezsúfolni. Nehezen viselik azokat, akik nem pörögnek ilyen hőfokon, innen fakad az, amit türelmetlenségnek tartunk.

A B-típusba tartozók viszont nyugodtságukkal, kiegyensúlyozottságukkal, magabiztosságukkal tűnnek ki. A B-típusba tartozni persze nem annyit jelent, hogy motiválatlannak, tétovának, bizonytalannak lenni. A B-típusba sorolhatók legalább annyira motiváltak, mint az A-típus tagjai, csak sokkal kevésbé látványosan érik el, ugyanazokat az eredményeket, mint az A-típusba tartozók. A B-típus tagjai kevésbé teátrálisan végzik tevékenységüket, mint A-típusbeli társaik, és sokkal kevésbé zavartatják magukat, ha egy akadállyal találják szembe magukat.

Tehát szó sincs arról, hogy az egyik csoport tagjai a sikeres emberek, a másiké pedig a született vesztesek, hanem inkább arról, hogy két, alapvetően más stratégia mentén szerveződik az életük. Nem a tehetséges-tehetségtelen, szorgalmas-lusta, okos-buta, erős-gyenge ellentétpárok egy újabb szinonimájáról van tehát szó.

Mind a két csoportba tartozhatnak egy adott témában tehetségesek és tehetségtelenek, okosak és buták. A különbözőség a problémákhoz történő hozzáállásban, a problémamegoldási stratégiákban, és végső soron idegrendszerük működésében van.

És ahogyan az lenni szokott, az élet az elméletnél sokkalta bonyolultabb, és ritka az olyan embertársunk, aki sterilen csak az egyik csoport jellemzőit viseli magán. Sok színből vagyunk kikeverve, és egy valóságos személyiség sok-sok személyiségjegyet hordoz magában. Mégis, a fenti két típus - és majd a későbbiekben látjuk, hogy bevezetésre került egy harmadik is! - kellően jó kategorizálási lehetőséget adott a kutatóknak, és talán az eddigiek után nem meglepő, hogy a két csoport reprezentánsaiban sikerült megtalálni azokat a fiziológiai különbségeket is, amelyekről ma úgy tartjuk, hogy a viselkedésbeli különbségeiket is megmagyarázhatják.

Ez utóbbi azért tűnik fontosnak, mert azt jelenti, hogy nem csak a mi választásunk kérdése, hogy holnaptól hogyan tekintünk a világra, melyik csoportba tartozunk. Nem árt ezt nem elfelejteni, ha valóban igényünk van életmódunk megváltoztatásra.

Az emberősünk, hasonlóan a farkasokhoz, a csimpánzokhoz és a gorillákhoz csoportban élt. Ha tetszik, ha nem, falkaállatok vagyunk, és mindazokat a jellegzetességeket magunkban hordozzuk, amelyeket a csoportban történő létezés évmilliók alatt kialakított bennünk. Az emberi létezés specifikumai mellett, a mélyrétegekben, egy szúrós tekintetű, a veszélyeket kémlelő, a csoporttársaival versengő, az utódait védelmező elődünk szociális és egyéb reflexeit is tetten érhetjük magunkban, miközben a munkehelyünkön, a boltban sorban állva, a szomszéddal beszélgetve, autót vezetve, és ezer más helyzetben szociális interakciókban veszünk részt.

A csoportban történő létezés egyik jellegzetessége a versengés a magasabb értékű, előnyösebb (társadalmi, hatalmi) pozíció elnyeréséért. Az A-típusú személyiségek csak látszólag, bizonyos határig sikeresebbek, mint a csoport többi tagja. Ha napjaink terminológiáját hívjuk segítségül, akkor jellegzetesen a "középvezetőket" jellemző személyiségtípusról van szó.

A csúcsvezetők között azonban több a lazább, B-típusú személyiség. Nekik nem kell nap, mint nap megküzdeni státusuk védelméért, ezért megengedhetik maguknak a lazaságot. A középvezető az, akinek meg kell felelnie a felsőbb vezetők elvárásainak, és meg kell küzdenie az "alulról" jövő támadásokkal is. Ez igazi harci helyzet, és ez a kedvenc terepe az A-típusú személyiségeknek.

A két személyiségtípus közül a stresszbetegségek, az A-típusba tartozókat lényegesen nagyobb mértékben fenyegetik. Az A-típusba tartozók jóval több pszichoszomatikus problémával küzdenek. Jellegzetes betegségeik közé tartoznak az ún. ideges panaszok, a magas vérnyomás, a szívkoszorúér betegségei, bizonyos bélpanaszok. Ezek a legjellegzetesebb menedzserbetegségek.

Később bevezetésre került a C-típus is, amely a rákbetegségekre hajlamosító személyiségvonásokat gyűjti egy csokorba. Ők a "jó emberek", akik mindenkin segítenek, csak saját problémáikat képtelenek megoldani. Alapvetően szeretetre méltóak, kifelé nyugodtak, jószívűek, de legbelül nagyon nehéz terheket cipelnek, és általában magányosak. Egyik legjellemzőbb tulajdonságuk, hogy saját érdekérvényesítő képességük alacsony, képtelenek "megharcolni" azokat a küzdelmeket, amelyeket nap, mint nap, szinte észrevétlenül is megteszünk.

Az A-típus stressz-veszélyeztetettsége nyilvánvaló, de a C-típusba tartozók is rendkívüli veszélyeknek vannak kitéve, és a három közül a stressz legkevésbé a B-típusba tartozókat sújtja.

Töltse ki a Tesztmodul második tesztjét, amely kimutatja, hogy Ön az A, vagy a B típushoz áll közelebb. A teszt kitöltése előtt figyelmesen olvassa el a tájékoztatót!
Tesztmodul megnyitása

---

Tartalom  Lapozás+  Lapozás-