Ha egy madárcsapat közelében ragadozó jelenik meg (macska, róka, ragadozó madár, stb.), akkor a veszélyben lévő madarak, melyek egyikének sem lenne esélye felvenni a harcot a támadóval, csoportba tömörülve támadnak a ragadozóra. A vadlibacsapat tagjai hangos gágogással, tömegben repülnek a csapat valamely tagját becserkésző rókára, és nem egyszer testi kontaktusba is kerülve vele, így ijesztik azt el.

A "mob" angol szó jelentése "tömeg", "csőcselék", igei változatának (to mob) jelentése "megrohan", "összecsődülve nekitámad", "meglincsel".

Az 1980-as években, Heinz Leymann német születésű svéd pszichológus - aki pedagógiai pszichológiával foglalkozott - vette kölcsön, majd vezette be ezt a fogalmat arra jelenségre, amikor egy közösség - például iskolás gyerekek vagy egy munkahelyi közösség -, a libacsapathoz hasonlóan támad rá egy kiközösített osztálytársra, munkatársra. Természetesen itt nem elsősorban fizikai támadásra kell gondolni, hanem az emberi közösségekben működő egyéb verbális és nonverbális eszközökre. Ilyen eszközök például a kigúnyolás, megbélyegzés, megalázás és a kiközösítés.

A "ragadozó" - aki félelmet kelt és el kell üldözni - általában egy olyan egyede a csoportnak, aki kreatívabb, kiemelkedőbb képességű, mint a többiek. Az emberi csoportokban fellelhető mobbing gyökere azonos azzal, amit az állatvilágban találunk, nevezetesen: a félelem.

Azok, akik úgy érzik, hogy érvényesülési esélyeiket veszélyezteti a csoport egy tagja, azok szisztematikusan, változatos eszközökkel próbálják a vetélytársat elszigetelni, ellehetetleníteni, attól megszabadulni. Ebben az esetben tehát nem egy egészséges szemtől-szembeni, teljesítményeket objektíven összemérő rivalizálásnak vagyunk a tanúi, hanem egy "csoport kontra egyén" konfliktust figyelhetünk meg.

A mobbing hatásmechanizmusa leegyszerűsítve a következőképpen írható le:
A csoport folyamatosan ellenséges viselkedése a megtámadottból szorongást vált ki, kemény stresszorként éli meg a számára megmagyarázhatatlan, ok nélküli, folyamatos támadásokat. Teljesítménye, teljesítményéből fakadó önbecsülése, magabiztossága csökken.

Mivel az ember - ellentétben az állatvilágban megfigyelt esetek résztvevőitől - társas lény, ezért a befogadó közösség által, a fenti módon megtámadott csoporttag extrémális stresszként, súlyosan deprimáló helyzetként éli meg a történéseket.

A hónapokig, évekig tartó folyamat hatására a megtámadott vagy kiszakad a csoportból, vagy megjelennek a stressz és a depresszió okozta tünetek.

Társaslényként élve, éltető közegünk a bennünket körülvevő közösség, ezért nem véletlen, hogy a mobbing okozta depresszió sebei rendkívül mélyre hatnak, ezért ezek a sérülések a legnehezebben gyógyíthatók közé tartoznak.

Sok esetben a betegeknél a poszttraumás stressz szindrómát is megfigyelhetjük. Mivel személyiségük érzékeny pontján támadják meg a mobbing áldozatait, ezért az esetek közel 90 százalékában pszichés, vagy testi megbetegedés a végeredmény.

A jelenség tehát rendkívül komoly, és azonnal adódik a kérdés, hogy hogyan lehet megelőzni, illetve kezelni a mobbing-szerű helyzeteket. A munkahelyi kultúrák közül azokban érhetjük tetten leggyakrabban a mobbing jelenségét, amelyeknél az erős rivalizáció a kultúra szerves része, miközben az elvárásrendszer nem jóldefiniált. Ilyen környezetben senki sem érzi jól magát, még a csoportnak azon tagjai sem, akik ebben a könyörtelen kiszorítósdiban a csoport egyik tagjaként szerepelnek, és éppen nem a megtámadottak.

A szereplők, ha kellően intelligensek ahhoz, hogy átlássák a helyzetet, akkor pontosan érzik, hogy a támadóból könnyen lehet megtámadott is, és a csoporton belüli státusa - a támadó vagy a megtámadott pozíciós statusra utalunk - senkinek sem stabil.

Tehát a feszültség mindenkiben növekszik, folyamatos félelem és folyamatos rosszkedv uralkodik el az ilyen közösségekben, azaz a munkahelyi stressz szintje egy magas szinten állandósul.

Fontos kiemelnünk, hogy nem a rivalizálás jelenti a problémák gyökerét, sőt, a rivalizáció hiánya a teljesítmények csökkenéséhez vezetne, hanem az, hogy az elvárásrendszer nem pontosan meghatározott, miközben a versenyhelyzetet, a rivalizálás a kultúra szerves része. Ezek a főbb okai annak, hogy egy ilyen környezetben egy torz és rendkívül egészségtelen légkörű mikroközösség alakulhat ki.

Heinz Leymann
(Internetkapcsolat szükséges, Angol nyelven)