A káros stresszhatások kivédése azért igényel rendkívüli erőfeszítéseket az egyéntől, mert a kultúránk sugallta megoldások, jórészt a problémák valódi okait elfedő, tüneti kezelést megvalósító álmegoldások. Ha fáradtak, álmosak vagyunk, alvás helyett kávéval, teával stimuláljuk magunkat. Ha túllövünk a célon és nem tudunk elaludni, akkor legegyszerűbb dolog altatóért nyúlni.

Az európai kultúrkörben az alkohol, más kultúrákban a kenderszármazékok, és egyéb pszichogén szerek azok, amelyek a "lazítás" eszközei. Korunk fogyasztói társadalmának kifinomult, és a pszichológia eredményeit is hadrendbe állító marketingeszközei, az eladást elősegítendő, óriási nyomást gyakorolnak ránk, hogy fogyasszuk ezeket a stimulánsokat, gyorsító és lassító, sok esetben kedélyjavító készítményeket.

Felnőtté válásunk, a biológiai vonatkozásokon túl, azt is jelenti, hogy beintegrálódunk a társadalomba, és nagyjából elfogadjuk a típusos problémákra adott szokványos, az esetek túlnyomó részében - a különböző üzleti érdekek mentén megjelenő - típusos megoldásokat.

Mi a stressz kezelésének egy másik útját javasoljuk és mutatjuk be. A bemutatott technikák mindegyikében van egy közös dolog: az önismeret. A valódi stresszkezelési technikák mélyén, minden eddig ismert eszköz esetében, az önfejlesztés valamely formájáról van szó. Az önismeret fejlesztése, a környezetünk, munkahelyünk, embertársaink, családtagjaink okozta problémák gyökerének feltárása, azok kezelése, megoldása, egy véget nem érő, élethosszig tartó folyamat.

Huszonéves korunk stresszorai általában különböznek azoktól, amelyekkel a negyvenes éveinkben találkozunk. Amikor a gyerekeink felnőnek, saját családot alapítanak, akkor életünk addig védelmet biztosító terének, a családnak az addig megszokott szerkezete hullik darabokra. Nyugdíjba vonulásunkkal az addig adott napi elfoglaltságaink, örömeink, izgalmaink egyik napról a másikra megszűnnek, és az idős kor problémáinak stresszhatásaival kell megküzdenünk.

A stresszel felvenni a harcot, azért nem egyszerű dolog, mert a stresszorok egy része, általában a kisebbik része támad a külvilág felől, nagyobbik részét, mi magunk okozzuk azzal, ahogyan a külvilág eseményeire reagálunk. A világhoz való viszonyulásunkat pedig, a génjeink mellett, a kisgyermekkorunkban átélt élményeink, esetleges traumáink határozzák meg alapvetőleg.

A gyakorlati részben megismerkedhet a stressz elleni védekezés alapvető stratégiáival, és a stratégiákon belüli konkrét módszerekkel. Ismét felhívjuk a figyelmét arra, hogy a különböző gyakorlatok más és más problémák megoldására szolgálnak.